A kaparó a fő kaparóeszköz, és általában T12A magas széntartalmú szerszámacélt használnak a kaparó készítéséhez. A munkadarab kaparófelülete szerint a kaparók három kategóriába sorolhatók: lapos kaparók, háromszögletű kaparók és félhold alakú kaparók. A lapos kaparót elsősorban síkok, például lapos lemezek, sínek, munkapadok stb. kaparására használják, és külső íves felületek kaparására is használható; a háromszögletű kaparó az egyik leggyakrabban használt eszköz a csapágyperselyek kaparására; a félhold alakú kaparót főként belső íves felületek kaparására használják, mint például mozgatható csapágyfurat stb. A kaparó a kaparás fő eszköze, és a kaparó minősége fontos tényező, amely meghatározza az oldalsó kaparás hatékonyságát és minőségét. Ezért a kaparásnál ügyelni kell a segédkés helyes kiválasztására és élezésére.
A segédkés anyagaként jobb T12A nagy széntartalmú szerszámacélt használni, és az oltás utáni keménység RC60 ~ 65. Pengetestként megtakarítás céljából közepes széntartalmú acél használható, elé pedig magas széntartalmú acél pengefej van hegesztve.
Vannak gyorsacélból készült kaparók is. Ez a fajta segédkés jó kopásállósággal rendelkezik, de nehezen élezhető, és a kés élét nem könnyű polírozni. Általában ritkán használják.
Bizonyos esetekben az anyagi korlátok miatt a fűrészgépeken használt fűrészlapok vagy vékony tárcsás marólapok használhatók vágófejként, és a vágótestre hegesztve a segédvágót készítik. Régi reszelőből is készíthető spatula. A reszelő fogakkal rendelkezik, és hajlamos a kovácsolás során repedésre. Ezért a reszelő fogait kovácsolás előtt meg kell köszörülni, hogy elkerüljük a repedések kovácsolását. Vagy közvetlenül reszelővel lágyítva, gyalulva vagy a kívánt méretre köszörülve. A kaparók kész anyagokkal történő kovácsolásakor arra is ügyelni kell, hogy ne keletkezzen repedés, és a repedéses kaparók nem használhatók.
